A halogatás csapdái, amelyek meggátolnak abban, hogy elindítsd a saját vállalkozásodat:
- Nem lépsz ki a munkahelyedről, bármennyire is eleged van a főnöködből, a „csak pénzért csinálod” állásodból.
- Szeretnél egy vállalkozást indítani, de még arra sem szakítasz időt, hogy megpróbáld körvonalazni azt, hogy milyen területen.
- Már évek óta arra vársz, hogy elég nagyok legyenek a gyerekeid ahhoz, hogy saját lábukra álljanak és neked maradjon időd arra, hogy saját céget építs a régóta dédelgetett üzleti ötletedből. A gyerekeid kirepültek már, de mégsem marad időd ezzel foglalkozni a mindennapi teendőid mellet.
- Azt tervezted, hogy akkor kezded a saját üzletedet építeni, amikor megszületik a kisbabád, és otthonról dolgozva a szemed előtt nőhet fel, valahogy mégsem sikerül időt szakítanod erre.
- Volt már saját vállalkozásod, de nem ment jól. Tudod, hogy ez az utad, de az újrakezdés időpontját tologatod.
Álmodozol, panaszkodsz, kifogásokat keresel. Tudod, hogy többet vársz az élettől, sokkal több van benned, mint hogy mások álmait valósítsd meg.
Holnap, később, majd egyszer, majd ha…
Az életed túl értékes ahhoz, hogy kifogások mögé bújva elpazarold.
Az időt nem tudod megállítani. Nem tudod visszafordítani.
Az idő nem pénz. Az idő maga az Élet.
Mi áll a halogatás hátterében?
Marikát a legelső munkahelyemen ismertem meg. Könyvelőnő volt, jóval 40 felett. A férje is ugyanott dolgozott, osztályvezetőként. Marika a szárnyai alá vett, kedves és segítőkész volt. A munkakapcsolat emberileg is közel hozott minket egymáshoz, gyakran mesélt az életéről.
Legnagyobb bánata az volt, hogy nem volt gyerekük, és abban az időben már nagyon kockázatos lett volna bevállalniuk. Még nem mondott le teljesen róla, de már csak ábrándozott arról, hogy egy napon újszülött kisbabáját a karjába veheti.
Fiatalon ment férjhez, a házasságuk első tíz éve azzal telt, hogy saját házra gyűjtöttek.
Meglett a szép ház, de úgy gondolták, hogy még egy ideig elhalasztják a gyerekvállalást, hogy olyan anyagi helyzetben vághassanak bele, hogy születendő gyerekük semmiben sem szenvedjen hiányt.
Jó munkahelyük, szép házuk volt már, a bankban is volt jócskán félretett pénzük, amikor Marika megbetegedett.
Nem volt egy nagyon komoly műtét, de időbe telt, hogy teljesen felépüljön.
Amikor megismertem a férje betegedett meg éppen, kórházban kezelték egy ideig, pár hónap múlva pedig meg is halt. Marika egyedül maradt, most már a férje halála miatti bánatával is. Utoljára, amikor hallottam róla a volt munkatársaimtól, azt mesélték, hogy Németországba költözött.
Még mindig kedves volt és segítőkész, de sokat panaszkodott, nem tudott semminek sem örülni.
Ehhez hasonló történetekkel biztos, hogy már te is találkoztál.
Emberi sorsokkal, amelyek a halogatás miatt kerültek kátyúba, mert nem tettek meg valami számukra fontos dolgot időben, hanem halogatták a végtelenségig.
Egyszer csak eljön az a nagyon fájdalmas pillanat, amikor már elérhetetlenné válik az, amiről álmodozott az ember. Az életünk minden területén (karrier, egészség, kapcsolatok, stb.) vannak ilyen jelentős tennivalók, amelyek elodázása, a halogatás végül frusztrációhoz, szenvedéshez vezet.
Ha fizikai fájdalmat érzünk, akkor gyógyszert veszünk be, hogy elmúljon. A gyógyszeripar vagyonokat keres azon, hogy szervezetünk meggyógyuljon, ha megbetegedett. Megelőzni könnyebb, mint gyógyítani- halljuk eleget, de ha valóban tennénk is érte nem lennének ennyire zsúfoltak az orvosi rendelők várótermei.
A sikeres, teljes élethez elengedhetetlen az egészség és az is, hogy megvalósítsuk vágyainkat, álmainkat. Akkor mégis miért ennyire nehéz és bonyolult, hogy időben tegyünk ezekért?
A halogatás miatt az agyunk a tettes. A kisördög, amelyik az agyunkban lakózik, és nem értékeli azt a jutalmat, amelyet majd egyszer csak valamikor megkapunk azért, amit most cselekszünk.
Ez egy lusta, csak a pillanatnak élő kisördög. Az a tevékenység, amellyel inkább kitöltenénk az időnket a lényeges, de hosszú távon fontos tevékenységek helyett- azonnal jutalmaz. Mint például a tévénézés, interneten böngészés, barátnőkkel csacsogás, stb.
A kisördög szerint a mostani énednek nagyobb szüksége van egy sörre, mint a nyugdíjas énednek lenne a sör árának a megspórolásából, és a sok „csak még ezt az egyet” sör árának a befektetéséből.
A tudatos éned hoz egy elhatározást a jövődre nézve, ami logikus és számodra hasznos. Abban a pillanatban, hogy elkezdenéd a megvalósítást, jön a kisördög és kreatívabbnál kreatívabb magyarázatokkal lebeszél az azonnali cselekvésről.
– Majd holnap elkezded a fogyókúrát, nem hagyhatod most ott azt a 10 palacsintát, elvégre imádod, és holnaptól úgysem fogsz ilyeneket enni. – mondja a kisördög, és hiszel neki.
Másnap egy kolleganődnek van születésnapja, és nem utasíthatod vissza a csokitortát, hazafelé menet a pékségben megcsap a frissen sült meggyes rétes illata, és nem tudsz ellenállni.
Amikor már nem ér be a nadrágod, akkor már stresszes vagy, és utálod magad, lelkiismeret-furdalás mardos és a legbrutálisabb diétákat keresed, mert kezdődik a standszezon…
A pillecukor teszt
Az 1960-as években végeztek egy híres amerikai egyetemen egy kísérletet, amelynek alanyai 3-6 év közötti kisgyerekek voltak.
Egy kis szobában egy pillecukrot helyeztek eléjük az asztalra, és azt mondták nekik, ha nem eszik meg addig, amíg vissza nem térnek hozzájuk, akkor jutalmul kapnak még egyet.
A kísérletet végző felnőtt mintegy 15 perc múlva tért vissza a szobába.
A gyerekek egyharmadának sikerült kivárnia ezt a pillanatot. A többiek közül volt, aki azonnal felfalta a pillecukrot, ahogy a felnőtt kilépett a szobából, volt, aki pár másodpercig, vagy akár több percig is ellenállt a kísértésnek, de idő előtt feladta. Volt olyan kisgyerek, aki 14 és fél percig tartóztatta magát.
15 év után megkeresték a kísérletben résztvevő gyerekeket. Azt tapasztalták, hogy az az egyharmad, amelyiknek a halogatás leküzdése nem okozott gondot, várni tudott, amíg megkapta a második pillecukrot, az elmúlt években sokkal jobban teljesített az iskolában. Sokkal jobb eredményeket ért el az egyetemi felvételihez szükséges teszteken, és egészségesebb volt, mint azok a gyerekek, akik a későbbi nagyobb jutalom helyett az azonnalit választották.
A pillecukor tesztet azóta nagyon sok országban, különböző társadalmi rétegekből származó gyerekekkel megismételték.
Ugyanarra az eredményre jutottak: a gyerekek egyharmada tudja kivárni a későbbi időpontban esedékes nagyobb jutalmat.
Ebben a TED videóban például a Kolumbiában végzett kísérletről beszél Joachim de Posada:
Nem kétséges, hogy az előbbiekben említett kisördög minden kisgyereknél az azonnali pillecukrot kérte volna. Hogyan sikerült mégis egy részüknek ellenállnia?
Vasakarat? Önfegyelem? Meggyőzték a kisördögöt, hogy két pillecukor sokkal többet ér, mint egy, akkor is, ha a másodikra még várni kell?
Mindezt lefordíthatjuk úgy is, hogy a fontos dolgokért áldozatokat kell hozni, vagy ahhoz, hogy a fontos dolgokat megvalósítsuk, le kell mondanunk az azonnali élvezetekről.
Akaraterővel lehet csak csatát nyerni?
Van erre más megoldás is?
Valóban csak úgy lehet sikereket, hosszú távú célokat elérni az életben, ha közben lemondunk minden „jóról”?
A kísérletben résztvevő gyerekeket megfigyelve azt láthatjuk, hogy azok, akiknek sikerült kivárniuk, közben viccesnél viccesebb dolgokat csináltak, volt, aki az asztalt rugdosta, énekelt, de mindenképpen valami olyasmit csinált, amivel le tudta kötni a figyelmét, amíg várakoznia kellett.
Ebből azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a kisördögöt is boldoggá tehetjük, miközben a fontos céljainkat próbáljuk elérni.
Hogyan tudunk lemondani a mostani pillecukorról, hogy később több pillecukrot ehessünk?
Vagy hogyan tudunk lemondani arról, hogy az utolsó pénzünket is elköltsük most, annak érdekében, hogy x idő múlva sokkal több pénzünk legyen?
Vagy hogyan tudunk lemondani arról, hogy ne a tévénézést válasszuk, hanem inkább a saját vállalkozásunkat, karrierünket kezdjük el felépíteni most?
Vagy hogyan vegyük rá magunkat a sportolásra, egészséges étkezésre most, ahelyett, hogy a közösségi médiában nézegetnénk a töltött káposzta recepteket?
Jutalmazzuk magunkat útközben is. Ne várjunk a „nagy jutalomig”.
Halogatás helyett keressünk olyan lehetőségeket, jutalmazási módszereket, amelyek élvezetessé teszik a nagy jutalomig vezető utat.
Nem arra gondolok, hogy mondjuk futás közben töltött káposztát együnk…
De hallgathatjuk a kedvenc zenénket közben. Vagy futhatunk egy barátunkkal, és így ez kellemes időtöltéssé válhat.
Ha nem találunk olyan lehetőséget, amellyel azonnali jutalomhoz juthatnánk, akkor választhatjuk azt a megoldást, hogy a nagy feladatot kis részekre bontva, minden kis rész elvégzését követően megjutalmazzuk magunkat.
Például ha vállalkozás indítását tervezed, elkészíted az üzleti tervet, utána elmész a haverokkal sörözni.
A következő bejegyzésekben tovább boncolgatjuk a halogatás okait és újabb tippeket is adunk arra, hogy le tudd küzdeni.
A problémamegoldó képesség fejlesztése, a hatékony időbeosztás és a motiváció is fontos, hogy elindulj a siker felé vezető úton.